A felgyorsult világunkban eluralkodó szemtelenségre alapozott egy kis magyar vállalkozás. A kutatókat és vállalkozókat tömörítő team szilikon, latex és saját fejlesztésű kötőanyagok segítségével előállítottak egy olyan bio-organikus textúrát, melyet azon potenciális ügyfelek tudnak majd az arcukra felvinni, akiknek már az összes bőr lesült a pofájukról.

Valami genetikai hibából adódóan ő volt az a sas, akit fekete színnel áldott meg a sors. Ez a kis baklövés rányomta bélyegét egész életére. Már a madároviban kiközösítették és lehollózták társai, harsány csicsergések közepette. Persze nagy lett a csend, amikor egy-két nótás-torkút elfogyasztott az intézmény pancsikolója mögött. Tisztelet övezte innentől, de barátja egy sem volt, inkább csak seggnyalók, akik azt hitték, ha gangsztáznak vele, nekik sem lehet ellenségük a közösségben. Hősünknek egyszer megadathatott volna a sztár élet. Poe casting-olt a híres verséhez, de sajnos az utolsó fordulóban kiderült, hogy töri a harsány rikoltozást és a károgást, így kitették. Sokáig egyedül élt és már már elfogadta az örök szingliséget mint tényt, amikor egy tüzes menyecskébe botlott.Az első közös éjszakán csak úgy szikráztak a tollak, amit először, az évek alatt feltorlódott, szexuális túlfűtöttségének tudott be. Majd napok múlva kezdett gondolkozni, amikor a kenőcsök sem enyhítették parázsló szervét, hogy bárcsak megfogadta volna barátai tanácsát, miszerint : Az út szélén nem szedünk fel csajokat!