Eligazításra megy a csapatunk a nagyvezérhez. Állítólag van köztünk egy tégla és kicsit mindig belecsavar ténykedésével a nyugodt légkörbe. Mondhatnám úgy is, hogy beleszékel a légkondinkba. Így nem lehet csatát nyerni. - vélik sokan.  Én nem hiszek benne, mert jó a csapat. Meg eleve protokol-droidok vagyunk. Tesszük a dolgunkat és kész. Utasítás. Végrehajtás. Nincs idő rá és nem is igénylik a friss ötleteket. Csináljuk, amit a nagyok mondanak.

Az utóbbi napokban mégsem hagyott nyugodni a gondolat. Vajon tényleg igaz lehet?! Miközben haladunk a felső emeletre, én megyek hátul, figyelve a többieket. Ki lehet az?- töprengek magamban. Középen Dagi tuti nem, mert ő jutalmaz minket folyamatosan. Meghallgat, megnyugtat, irányba tesz. Ő egyébként az édességfelelős a team-ben, mindenkivel jóban van. Ő hundert procent, hogy nem.

 

Szerintem Steve lesz az legelöl. Kicsit furán tartja a karját, lehet azért, mert begyulladt az ínhüvelye vagy miafasz’?! Gondolom a sok éjszakába nyúló jelentés írást nem bírja a keze. Na mindegy. Hamarosan kiderül. Nem hiszem, hogy meglepődöm…